Katie naplója
1.rész

Hú ez a mai nap. Ennyi dolog egyszerre már régen történt velem. Reggel felkeltem, felöltöztem, reggeliztem, minden úgy indult mint egy átlagos reggelen. Aztán felültem a bicajomra, elindultam az istállókhoz. Mikor kiértem láttam, hogy egy lószállító áll az istálló ajtaajában, és nagy ordibálás hallatszott ki. Megkérdeztem Lindát, hogy mi folyik itt, hiszen nem volt arról szó, hogy mostanában új ló érkezik hozzánk. Megtudakoltam, hogy ez a ló Mázli, egy 9 éves kanca és azért jött ide, mert amióta meghalt a csikója - azt nem mondta Linda ,hogy hogyan, szerintem ő se tudja- azóta nem enged senkit a közelébe, és még a hátára sem enged fel embert.Valószínüleg azért, mert nem bízik meg a történtek óta az emberekben. Na és a lényeg az, hogy Mázlit a gazdája a vágóra akarta vinni, de John a lovászunk megvette tőle, így került ide.

Amikor már elment a lószállító, kiürült az istálló, csodálatos módon nem csodálta mindenki az új lovat...lehet, hogy csak nekem tetszik?Nem tudom de szerintem nagyon gyönyörű egy ló volt, nagyon különleges. Ahogy közelebb mentem a boxához, láttam, hogy idegesen mászkál föl alá és nagyokat fújtat közbe. De aztán észre vette, hogy nézem őt, és kíváncsian a box rácsához merészkedett.Kedves tekintete volt, de láttam rajta, hogy fél.Lassan elkezdtem kinyitni a boxot, óvatosan, nehogy megijedjen.Tudta,hogy mit akarok, azt hittem tartózkodóbb lesz, és arra vártam, hogy mikor rúg majd meg vagy mikor kezd el ugrálni a félelemtől. Ehelyett azonban közelebb jött hozzám, megszagolt, majd jól szemügyre vett, ekkor már tudtam hogy bátran megsimogathatom. Nagyon édes volt, élvezte, hogy simogatom. Egész délután mellette ültem, ráébredtem arra, hogy mennyire megszerettem ezt a lovat. De nem tudtam felfogni, hogy hogy lehet egy lovat pár óra alatt így megszeretni. Nem értettem magamat. Kicsit lelkiismeret furdalásom volt, hogy Ronyt elfogom mostantól hanyagolni, hogy itt van Mázli.

Már 4 óra volt, egy kicsit kimentem a friss levegőre, kivittem magammal legelni Ronyt is, hogy ne érezze magát elhanyagolva, mert nem hanyagoltam el őt is ugyanúgy szeretem mint eddig.
Láttam hogy a padon kupaktanács van, odamentem én is, mert nekem mindent tudnom kell:).
Arról beszéltek, hogy Cloe, az istálló egyik legszebb lovának a gazdája, megakarja venni az egész kócerájt...a lovakkal együtt. -Ezt meg kell akadályoznunk!- mondta Annie. Egyébként Annie a legjobb barátnőm, neki a kedvenc lova Levendula, egy szép és az istálló talán egyik legokosabb lova. Mindennél jobban szereti őt.

Na hát odáig már eljutottunk, hogy meg akadályozzuk, de azt még nem tudjuk, hogy hogyan. Ja de, hogy miért is kell megakadályoznunk?!...Azért mert Cloe egy dög. Szó szerint. Azt sem tudjuk, hogy hogy lehet egy ilyen aranyos lónak ekkora ostoba gazdája. És ha az ő kezében lenne a lovarda akkor a lovak nem lennének meg sokáig. Mivel a lova is csak azért él, mert John nem úgy adja neki a tápot ahogy Cloe írja ki neki, mert ha úgy adná az a ló már nem élne az biztos. Szóval nagyon gyorsan ki kell találnunk valamit, ha egyáltalán ez a dolog tényleg igaz. Mert ha nem is igaz, akkor kár ennyit törnünk magunkat. Lassan azt hiszem elindulok haza, mert már sötétedik és mihamarabb hazakell érnem még sötétedés előtt.Bevittem Ronyt, adtam neki egy kis lócsokit, ami megmaradt, azt pedig odaadtam Mázlinak.

Holnap korábban kikell jönnöm, mert holnap jön ki Cloe is. Már nagyon várom, hog végre kiderüljön, tényleg megakarja e venni  a lovardát.

Még felhívom Anniet, meg kell vele beszélnem pár dolgot.